A sors fintora, hogy azzal a férfival, akivel a múltkor randim lett volna, de az ártatlant adva oda se jött (jobb is :D), összefutottam az utcán. Kényelmetlenül érezte magát, látszott rajta. Nem szóltunk egymáshoz persze. Mint amikor két ember eljátssza, nem ismerik egymást....
Az arcomon olyan mosoly volt, mert elégtételt kaptam az élettől :-) Ugyanaz a lepukkant cucc volt rajta, mint amiben a ranira jött el. Ahogy tesóm mondaná, "sittes", lelakott :D :D
