Randi. Nevezhetjük ismekedésnek, találkozásnak, randevúnak is, a lényegen nem változtat.

Adott egy forgalmas csomópont, ahová randevú lett megbeszélve. Belváros, kora este. Egy gyorsétterem előtt találkozna a történet két főhöse. Az egyik főszereplő ki más lenne, ha nem én? :D

Láttunk egymásról fotót és pár soros levélváltás történt. Időhúzás helyett a mielőbbi találkozás. Rendben, én se szeretem feleslegesen húzni a dolgokat. Jelenet a következő:
Egy csinosan öltözött nő áll a gyorsétterem előtt a megbeszélt időpontban. (ez lennék én). Vele szinte szemben -kb. 5-6 méterre- egy laza és fiatalos pasi képében feltűnni akaró negyvenes. Amikor odaértem és elfoglaltam a "helyszínt" már láttam ezt férfit. Egyfojtában a telefonját babrálta. Néha-néha körbenézett, de szeme átsiklott felettem. Öltözéke teljesen más benyomást kelt, mint amilyen fotót láthattam róla. Ott egy elegánsabban öltözött ember nézett rám, itt pedig.... egy olyan, aki öltözködésre nem is jött be. De ez a legkevesebb. :-) 

Eltelik pár perc, a férfi körbe-körbenéz. Én bizonytalan vagyok, ezt az embert várom-e. Noha időnként elidőzött rajtam a tekintete, semmilyen egyéb lépést nem tett. Konkrétan lépést sem tett felém. Akkor elhatároztam: én nem fogok odamenni hozzá. Ha ennyi mersz nincs benne, mit várhatok tőle? Eltelt 10 perc úgy, hogy az ember jöttek-mentek körülöttünk, mi mégis egy helyben toporogtunk.

Akkor meguntam és hazajöttem. Nem az erre szánt időt sajnálom, még csak azt sem, hogy nem lett ebből semmi (semmilyen elvárásom nem volt). Az volt dühítő, hogy ott áll minden bizonnyal az az ember, akivel megbeszéltem egy találkozót, és oda se lép hozzám. 1,5-2 perc múlva már a villamosról láttam a helyszínt, már nem volt ott.

Neked volt már hasonló élményed?