Tökéletes ember nincs. Olyan társat nem lehet találni, aki minden elképzelésünknek megfelel. Akivel hasonló az értékrend, a gondolkodás. Hasonló filmeket és zenéket szeret, mint mi. A tojásrántottát úgy készíti el, ahogy mi szeretjük. Karrier és magánéleti céljai is mienkével egyeznek. Olyan a járása, az illata, a testtartása, a hangszíne és a mosolya, amibe bele tudnánk szeretni. Szexuális igénye mienkével megegyezik. Ha kell, csak hallgat minket, ha kell, beszélget. Mindezért szólni se kelljen, érezzen rá. Ha megbánt, jöjjön rá, hogy engeszteljen ki. Lehetne még sorolni. Aki ilyen társat keres, örökre egyedül marad.Valamiben kompromisszumot kell kötni. Na igen. Miben?
Te milyennek képzeled azt A FÉRFIt/NŐt, akivel le tudnád élni az életed? Mivel tud levenni téged a lábadról? Ész? Pénz? Érzelmek? Külsőségek? Belső vonzalom?
Mit tudsz tolerálni és mi (akárcsak egy dolog is), amit nem viselsz el? Mi az egészséges határ a lemondás tekintetében számodra?
Ha megismerkedsz valakivel, összeveted az idea-képeddel? :-)
