A sors furcsa fintora, hogy fürdőzhetnék a szeretetben-szerelemben, ám én nem tudnám viszont szeretni az illetőt.

A bölcsek azt mondják, jobb, ha egy férfi szeret jobban egy nőt, mint fordítva. Ez igaz is. Ám a nőnek is szeretnie kell a férfit. Úgy, mint embert, mint barátot, mint férfit, mint szeretőt. Ha hiányos ez a lista, az a kapcsolat előbb-utóbb zátonyra fog futni. Megtapasztaltam már.

Jelenleg adott egy fiú. Nem férfi, fiú. Én annak látom. Olyannak szeret, amilyen vagyok. Mégis, emberi és baráti szereteten kívül nem érzek többet iránta. Tudom magamról, képes vagyok szeretni. Mert a szeretet is egy képesség, amit el tudunk nyomni magunkban. Legalábbis hiszek ebben. Azt is tudom, hogy nem fogok többet érezni annál, amit most. Ezt ő is tudja. Hiszem, ő is meg fogja találni a boldogságát, a maga párját. Azt a nőt, aki viszonozni tudja a szeretetét.

Talán nem is lehet azt megfogalmazni, mi váltja ki a vonzalmat és az érzéseket a másik iránt. Lehet és részben kell is elvárásokat lefektetni, hiszen análkül olyanok lennénk, mintha a vakvilágba célozgatnánk, de kell annyi rugalmassággal rendelkezni - nevezzük kompromisszum készségnek - hogy le tudjunk mondani bizonyos elképzelésekről. Kulcsszó: Mértékletesség:-)

Szerelemre vágyok? Megelégszem a szeretet és a szenvedély együttesével. Azzal, hogy felkavarjon, hogy felemésszen egy tűz. Akiért jó felébreni :-)

Nekem az ész számít nem a haj! :-) No meg a jó beszélgetések (ha nem tudunk miről beszélgetni, semmi értelme egy kapcsolatnak), közös érdeklődési pontok, az EQ, a szexualitás és nem utolsó sorban kell külsőleg is szimpátia.  Mielőtt megszól bárki, nem kigyúrt pasi kell, nem is trendi srác, hanem szimápátia! Egy tuti, a 180 cm felettiek a legjobban, mert nem vagyok alacsony :-)