Hány ember élheti át a magányosság érzését? Társas vagy épp társtalan magány formájában. Magányosan hazaérni, lefeküdni, és magányosan felkelni. Vannak barátaim, családtagjaim. Mégis, a magány érzése olykor elhatalmasodik rajtam.

Épp úgy, mint ma este. Hazajönni se volt kedvem. Ameddig csak tudtam, elhúztam a napomat, mindenféle programmal. Egyszercsak mégis betoppant a magány. Nem kérdezte, akarom-e fogadni őt. Örülök-e neki. Itt volt............. Körülölelt és nem akart elengedni. Aztán elkezdtem beszélgetni egy-két emberrel cseten. Kényszermegoldás. Mégis, annál jobbnak tűnt, mint magányba burkolózzak.

Ugye nem csak én szoktam ezt érezni?!