Véletlenek nincsenek. Hiszek a sorsszerűségben. Abban, hogy minden okkal történik. Azért nem misztifálom túl, nem keresem görcsösen mindenben a jeleket :-)

Ami foglalkoztat jelen pillanatban: mennyire éli meg egy ember az életét? Szürke, monoton napok sorozatából áll vagy úgy él, ahogy szeretne? Számos szabály van: mit illik tenni, milyen helyzetben hogy viselkedjünk, mit mondjunk, ne bántsunk meg embereket és még sorolhatnám. Beleférünk a szabályokba mi is? Az a legfontosabb, önmagunkban megfeleljünk. Ezt mintha elfeledtük volna a társadalmi elvárások-szabályok sűrűjében.

Legyünk empatikusak, de ne áldozzuk fel másokért önmagunkat! Tudjunk bizonyos keretek között viselkedni, de képesek legyünk elveszíteni a fejünket is! Merjük kimondani azt, amit érzünk és gondolunk.

A múlton nem lehet változtatni, de a jelen itt van és a jövő előtted. Ha változtatnál, tedd meg most! Ne várj a holnapra, mert abból holnap után lesz, és jövő hét, majd jövő év, végül soha. Az élet véges és ezt el szoktuk feledni.

Ezerszer lehet hallani, ha lepereg előtted életed filmje, érdemes legyen végignézni. A tiéd érdemes lenne?