Falom az életet és az új impulzusokat. Megismerkedtem új emberekkel, akikkel jól érzem magam és végre jókat nevetek.

A netes ismerkedés most nem érdekel. Még azoknak sincs kedvem írni, akik találkozni akarnak velem. Már egyik se érdekel... Mindegyik ellaposodott beszélgetéssé vált és ahogy egyre jobban megismertem őket, a személyiségük se vonz. Összeszedem magam és megmondom nekik, hogy tárgytalan.

Tudom és érzem, hogy nem egy ilyen ismerkedős oldalon fogom megtalálni a párom. Hogy miért? Megérzés.  ;-)

A sors fintora, hogy azzal a férfival, akivel a múltkor randim lett volna, de az ártatlant adva oda se jött (jobb is :D), összefutottam az utcán. Kényelmetlenül érezte magát, látszott rajta. Nem szóltunk egymáshoz persze. Mint amikor két ember eljátssza, nem ismerik egymást....

Az arcomon olyan mosoly volt, mert elégtételt kaptam az élettől :-) Ugyanaz a lepukkant cucc volt rajta, mint amiben a ranira jött el. Ahogy tesóm mondaná, "sittes", lelakott :D :D

Randi. Nevezhetjük ismekedésnek, találkozásnak, randevúnak is, a lényegen nem változtat.

Adott egy forgalmas csomópont, ahová randevú lett megbeszélve. Belváros, kora este. Egy gyorsétterem előtt találkozna a történet két főhöse. Az egyik főszereplő ki más lenne, ha nem én? :D

Láttunk egymásról fotót és pár soros levélváltás történt. Időhúzás helyett a mielőbbi találkozás. Rendben, én se szeretem feleslegesen húzni a dolgokat. Jelenet a következő:
Egy csinosan öltözött nő áll a gyorsétterem előtt a megbeszélt időpontban. (ez lennék én). Vele szinte szemben -kb. 5-6 méterre- egy laza és fiatalos pasi képében feltűnni akaró negyvenes. Amikor odaértem és elfoglaltam a "helyszínt" már láttam ezt férfit. Egyfojtában a telefonját babrálta. Néha-néha körbenézett, de szeme átsiklott felettem. Öltözéke teljesen más benyomást kelt, mint amilyen fotót láthattam róla. Ott egy elegánsabban öltözött ember nézett rám, itt pedig.... egy olyan, aki öltözködésre nem is jött be. De ez a legkevesebb. :-) 

Eltelik pár perc, a férfi körbe-körbenéz. Én bizonytalan vagyok, ezt az embert várom-e. Noha időnként elidőzött rajtam a tekintete, semmilyen egyéb lépést nem tett. Konkrétan lépést sem tett felém. Akkor elhatároztam: én nem fogok odamenni hozzá. Ha ennyi mersz nincs benne, mit várhatok tőle? Eltelt 10 perc úgy, hogy az ember jöttek-mentek körülöttünk, mi mégis egy helyben toporogtunk.

Akkor meguntam és hazajöttem. Nem az erre szánt időt sajnálom, még csak azt sem, hogy nem lett ebből semmi (semmilyen elvárásom nem volt). Az volt dühítő, hogy ott áll minden bizonnyal az az ember, akivel megbeszéltem egy találkozót, és oda se lép hozzám. 1,5-2 perc múlva már a villamosról láttam a helyszínt, már nem volt ott.

Neked volt már hasonló élményed?

Most jött el az az időszak, hogy beleuntam a netes társkeresésbe, ismerkedésbe. Lesz jövő héten még egy-két randim, de már nem érdekel az egész.

Úgy is mindent egy személyes találkozó dönt el. Hiába jó valakivel levelezni, ha élőben nem tudunk egymásnak mit mondani.

A sors furcsa fintora, hogy fürdőzhetnék a szeretetben-szerelemben, ám én nem tudnám viszont szeretni az illetőt.

A bölcsek azt mondják, jobb, ha egy férfi szeret jobban egy nőt, mint fordítva. Ez igaz is. Ám a nőnek is szeretnie kell a férfit. Úgy, mint embert, mint barátot, mint férfit, mint szeretőt. Ha hiányos ez a lista, az a kapcsolat előbb-utóbb zátonyra fog futni. Megtapasztaltam már.

Jelenleg adott egy fiú. Nem férfi, fiú. Én annak látom. Olyannak szeret, amilyen vagyok. Mégis, emberi és baráti szereteten kívül nem érzek többet iránta. Tudom magamról, képes vagyok szeretni. Mert a szeretet is egy képesség, amit el tudunk nyomni magunkban. Legalábbis hiszek ebben. Azt is tudom, hogy nem fogok többet érezni annál, amit most. Ezt ő is tudja. Hiszem, ő is meg fogja találni a boldogságát, a maga párját. Azt a nőt, aki viszonozni tudja a szeretetét.

Talán nem is lehet azt megfogalmazni, mi váltja ki a vonzalmat és az érzéseket a másik iránt. Lehet és részben kell is elvárásokat lefektetni, hiszen análkül olyanok lennénk, mintha a vakvilágba célozgatnánk, de kell annyi rugalmassággal rendelkezni - nevezzük kompromisszum készségnek - hogy le tudjunk mondani bizonyos elképzelésekről. Kulcsszó: Mértékletesség:-)

Szerelemre vágyok? Megelégszem a szeretet és a szenvedély együttesével. Azzal, hogy felkavarjon, hogy felemésszen egy tűz. Akiért jó felébreni :-)

Nekem az ész számít nem a haj! :-) No meg a jó beszélgetések (ha nem tudunk miről beszélgetni, semmi értelme egy kapcsolatnak), közös érdeklődési pontok, az EQ, a szexualitás és nem utolsó sorban kell külsőleg is szimpátia.  Mielőtt megszól bárki, nem kigyúrt pasi kell, nem is trendi srác, hanem szimápátia! Egy tuti, a 180 cm felettiek a legjobban, mert nem vagyok alacsony :-)

Véletlenek nincsenek. Hiszek a sorsszerűségben. Abban, hogy minden okkal történik. Azért nem misztifálom túl, nem keresem görcsösen mindenben a jeleket :-)

Ami foglalkoztat jelen pillanatban: mennyire éli meg egy ember az életét? Szürke, monoton napok sorozatából áll vagy úgy él, ahogy szeretne? Számos szabály van: mit illik tenni, milyen helyzetben hogy viselkedjünk, mit mondjunk, ne bántsunk meg embereket és még sorolhatnám. Beleférünk a szabályokba mi is? Az a legfontosabb, önmagunkban megfeleljünk. Ezt mintha elfeledtük volna a társadalmi elvárások-szabályok sűrűjében.

Legyünk empatikusak, de ne áldozzuk fel másokért önmagunkat! Tudjunk bizonyos keretek között viselkedni, de képesek legyünk elveszíteni a fejünket is! Merjük kimondani azt, amit érzünk és gondolunk.

A múlton nem lehet változtatni, de a jelen itt van és a jövő előtted. Ha változtatnál, tedd meg most! Ne várj a holnapra, mert abból holnap után lesz, és jövő hét, majd jövő év, végül soha. Az élet véges és ezt el szoktuk feledni.

Ezerszer lehet hallani, ha lepereg előtted életed filmje, érdemes legyen végignézni. A tiéd érdemes lenne?

Megfigyeltem, hogy a molett - duci - kövér emberek szeretnek olyan barátokat is gyűjteni, akik hasonló alkattal vannak megáldva, mint ők. Ez alól én se vagyok kivétel. Hogy miért? Jobban megértik azokat a problémákat, amiket egy normál alkatú ember nem értene meg.

Nekem vannak vékony és telt / molett barátaim is. Fiúk és lányok egyaránt. Lányokkal jobban lehet lelkizni, tudják, "mi kell a nőnek", a férfiak viszont ismerik a saját neműket (milyen meglepő :-) ), párkapcsolathoz hasznos tanácsokat tudnak adni, illetve a nembéli különbség miatt másképp látnak dolgokat.

Az utóbbi pár évben azt hiszem, nem voltam elég nyitott, mert a barátok köre nem bővült. Sőt, csökkent. Azokkal, akikkel megszakadt a kapcsolat, már régóta húzodott ez a folyamat. Sokáig minden tőlem telhetőt megtettem, Aztán, amikor azt éreztem, csak én teszek meg mindent, feladtam. Belefáradtam. Nem lett kimondva, hogy vége a barátságnak. Nincs is arra szükség.

Az tudvalevő, ha az ember lánya nem konfekció mérettel van megáldva, nehezebb ruhát venni. Akár kisebb, akár nagyobb vagy :-)

Régen vásároltam piacon, ahol ha nem volt megfelelő méretű ruha, ezzel akartak rábeszélni: Fog nyúlni! Vagy: Össze fog menni mosásban! :-)

Mondanom se kell, egyik se győzőtt meg. Azon kívül piacon tucat áru van, minőségükről sem vagyok meggyőződve.

Aki biztosra megy, olyan üzletben vásárol, ahol kap magára ruhát. Üzletek közül ilyen az Ulla Popken, a C&A, és a Caremo. A Réni Divatház és a Lady Moletti webolala sem a trendről szól, őket a negyven éven felülieknek javaslom. Aki neten szeretne vásárolni, annak a BonPrix ajánlott.
Ha pénztárcád nem engedi ezeket meg, akkor a Garay téren találsz több olyan üzletet is, ahol fogsz megfelelő ruhát kapni. Nadrágot és felsőt 3.000 - 5.000 Ft között találsz.Vannak ennél olcsóbbak és drágábbak is.

Aki túrkálóban szeretne molett ruhát venni, annak az angol használt ruhákat kínáló Háda Kft. üzletei a legcélszerűbbek. Kilós áron (jelenleg 2.500 Ft/kg) tudsz vásárolni. Anyagtól és mérettől függően (nagyobb méret, több anyag = nehezebb) újjatlan felsők átlag 350  és 700 Ft között kaphatóak, hosszú újjú felsők kb. 500 és 1.300 között, míg hosszú szárú nadrágokhoz nagyjából 1.000 - 2.000 Ft-ért lehet hozzájutni.

A Hada-nak olyan üzleteti, ahol darab áron lehet vásárolni. Ezekben az előző árak kb. duplájáért lehet megvenni a kiszemelt darabot. Drágább, ám előnye, hogy jobb minőségű ruhákat és egyedibb termékeket kínálnak.

Le a ruhát és indulhat a próba :-)

Mindig is tudtam, hogy elég szenvedélyes vagyok és vannak igényeim. Az meglep, hogy mostanában a fériaknak kevesebb az igénye. Vagy csak most vettem észre :D Anonim kutatást végeztem, és férfiak több, mint fele heti 2 aktussal megelégszik. Én nem :-)

Olyannal, akinek ennyi az igénye, már nem is kezdek. Nem vagyok kalandor, se sexmachine :-)

Hány ember élheti át a magányosság érzését? Társas vagy épp társtalan magány formájában. Magányosan hazaérni, lefeküdni, és magányosan felkelni. Vannak barátaim, családtagjaim. Mégis, a magány érzése olykor elhatalmasodik rajtam.

Épp úgy, mint ma este. Hazajönni se volt kedvem. Ameddig csak tudtam, elhúztam a napomat, mindenféle programmal. Egyszercsak mégis betoppant a magány. Nem kérdezte, akarom-e fogadni őt. Örülök-e neki. Itt volt............. Körülölelt és nem akart elengedni. Aztán elkezdtem beszélgetni egy-két emberrel cseten. Kényszermegoldás. Mégis, annál jobbnak tűnt, mint magányba burkolózzak.

Ugye nem csak én szoktam ezt érezni?!

A múltkori randevú vegyes érzelmekkel zárult. Agyam tudta, nem őt keresem. Sőt, a szívem is ezt súgta. Szavai és kedvessége jól esett. Vágyaim maximálisan felkorbácsolta. Ez azonban kevés. 

Ezért napok óta nem önmagam voltam. Tudtam, hogy nem őt keresem. Annyira különbözőek vagyunk. A legalapvetőbb problémát még se ez jelentette, hanem az, hogy nem tudtam férfiként feltekinteni rá.

Most mégis hiányoznak a beszélgetések. Az az illúzió, hogy tartozom valakihez. Más hogy éli meg az egyedüllétet?

Tökéletes ember nincs. Olyan társat nem lehet találni, aki minden elképzelésünknek megfelel. Akivel hasonló az értékrend, a gondolkodás. Hasonló filmeket és zenéket szeret, mint mi. A tojásrántottát úgy készíti el, ahogy mi szeretjük. Karrier és magánéleti céljai is mienkével egyeznek. Olyan a járása, az illata, a testtartása, a hangszíne és a mosolya, amibe bele tudnánk szeretni. Szexuális igénye mienkével megegyezik. Ha kell, csak hallgat minket, ha kell, beszélget. Mindezért szólni se kelljen, érezzen rá. Ha megbánt, jöjjön rá, hogy engeszteljen ki. Lehetne még sorolni. Aki ilyen társat keres, örökre egyedül marad.Valamiben kompromisszumot kell kötni. Na igen. Miben?

Te milyennek képzeled azt A FÉRFIt/NŐt, akivel le tudnád élni az életed? Mivel tud levenni téged a lábadról? Ész? Pénz? Érzelmek? Külsőségek? Belső vonzalom?

Mit tudsz tolerálni és mi (akárcsak egy dolog is), amit nem viselsz el? Mi az egészséges határ a lemondás tekintetében számodra?

Ha megismerkedsz valakivel, összeveted az idea-képeddel? :-)

Találkoztam valakivel. Izgatottan vártam a találkozásunkat. :-) A korábbi beszélgetéseinkben volt valami, ami magával ragadott, s ami által mindig nagyon vártam a következő beszélgetésünket.

Mikor megláttam, azt éreztem, nem tetszik. Teljesen más típusú férfiak vonzanak. Mégis, ott, akkor, ezt nem volt erőm elmondani. Egy kellemes, hangulatos helyre ültünk be.Lábunk össze-összeért. Keze kereste kezem. Nem ellenkeztem. Jó volt az érintése. Csók is elcsattant. Szendvedélyes, forró csók. Olyan, amilyen már rég volt.

Agyilag tudtam, nem őt keresem. A vágyaim felkorbácsolta, és ez vitt tovább.

Felvázolta nekem egy férfi, milyen állatfajták találhatók a neten. Kezdjük a nőknek nevezett fajokkal. Ahogy az úr írta, többségük férjes, aki így áll bosszút, mert a párja nem figyel rá. Vannak nagyravágyó hölgyek, akik egy audi a6-tól dobják le a bugyijukat. Férfiból is van pár állatfajta :D Többségük a kósza numera reményében regisztrál és ismerkedik. Itt is van számító kategória, akinek lakás és meleg koszt kéne. Vannak a szépfiúk, akik szeretik, ha csodálják őket.

Végül mind férfiban, mind nőben van az a típus, aki tényleg próbál kapcsolatot teremteni. :-)
 

Ez annyira szánalmas, hogy le kell írjam. :-))

Első levél:

„szia,laza sex?” - Nemet mondtam :D Sebaj, jött a következő:
„akkor tartós nem laza?” – Erre is nemet mondtam. Nem volt rest, jött egy harmadik verzióval
„komoly kapcsi ma pezsgővel és sexel?”

Aki így ismerkedik, mire számít? :-)))
 

Ma végre újabb ruhákkal lettem gazdagabb. :-) Ez az egyik szenvedélyem. Bár sok ruhám van, egyre azt érzem reggelente, nincs mit felvennem…… Azt hiszem, neki fogok állni szelektálni őket. Nyáron pl. színek szerint rendezem őket a szekrénybe. Jó látvány :-)

Szeretem az egyedi, jó minőségi ruhákat, amiket igazán turkálókban lehet kifogni. Ez idáig a Háda-ban vásároltam, kilós áron jó cuccokat. Az utóbbi időben nagyon megváltozott a minőség. Egyszerű és sportos felsőket lehet kapni, ami nem az én világom. Én a nőies, csinos felsőrészeket szeretem. :-)
Pár napja elhatároztuk a barátnőmmel, hogy újabb kincslelő helyeket fedezünk fel. A legjobb üzlettel kezdtük, 4 ruhával lettem gazdagabb. Már alig várom, hogy hordhassam őket. :-) Drágább, mint a kilós, viszont jobbnál jobb cuccokat lehet találni az üzletben, jő minőségek és egyediek.
Egy üzlet nem üzlet, újabb helyeket kerestünk. Azonban egyre rosszabb és rosszabb helyeket találtunk…. A Humansoft-os hálózatba betérve pár perc múlva kint is voltunk az üzletből. Egy másik üzlet „Cream”-nek nevezi magát és kiváló minőséget ígér. Az áru átlagos, viszont az árak… Horror. :-)
A mai felfedezés megérte, egy jó üzletet találtam és szép ruhákkal lettem gazdagabb  a kellemes baráti csevegés mellett. :-)))

Újra felregisztráltam magam pár társkereső oldalra, mert azt gondoltam, kellenek az új impulzusok. Értek is :-) Az első napokban annyian megrohamoztak, hogy nem győztem válaszolni. Persze minden csoda három napig tart, itt sem volt ez másképp… Linkekben viszont nem volt hiány!

Volt, akivel 1-2 nap alatt egymásra hangolódtunk, találkozót beszéltünk meg péntekre. El-eltünedezett a fiú, nem is fixálta a randit. Majd pénteken megkérdezte, hétvégén mit csinálok :D Felvilágosítottam, hogy pár napja még nem erről volt szó. Egy-két levél után –szerencsére- nem keresett többször.
Akadt olyan is, akivel megbeszéltünk egy találkozót, és nem jött el. 10 percet szoktam maximum várni, neki adtam 20-at. (Telefonszámot nem cseréltünk, nem szeretem pár levél után megadni.) Másnap írta, hogy sajnos a kocsija lerobbant. Voltak kétségeim, de adtam még egy esélyt neki. Pár levelet váltottunk, azóta elfelejtett válaszolni :D
 

Azt gondolná az ember, hogy aki céges e-mail címről ír, az korrektebb. Hát nem….. azok is el tudnak tűnni :D
Lesz még folytatás… :D

(A fotó csak illusztráció, ilyen firckók nem szorulnak netre :D )

Azon kaptam magam, hogy újra édességet eszem…. Mindezt azóta, hogy szakítottunk. A  történet pár hónapja kezdődött, neten ismertem meg az exem. Csodásan indult minden, néhány apróságtól eltekintve. Azt hittem, ő életem párja, a nagy Ő és mi együtt fogunk megöregedni. Ezt ő is így gondolta. Ha már ketten gondoljuk így, abból nagy baj nem lehet, gondoltam. :-)
Pár hónapig voltunk mindössze együtt. Bár elég eltérő dolgok érdekeltek minket, és a szex terén se voltunk egy hullámhosszon, meglepett, amikor szakított. Hazudnék, ha azt mondanám, derül égből villámcsapásként ért, de nagyon meglepett.
A szakítás után nem találtam a helyem, üresek voltak a hétvégék. Aztán ez szépen elmúlt. Viszont ezzel együtt megjelent az ehetnék. Van, hogy éhségérzet, van, hogy ennék valamit érzés formájában. Egyik se jó….

Szépen tartottam a súlyomat és most 2-3 kg visszajött. Azt érzem, az egész életem most káoszos. Ha meg kellene határozni egy életcélt, nehezen menni. Össze kell szednem magam, édességről lemondani újra, és új célokat kitűzni. Pl. azt, hogy ha fogyok, büszke leszek magamra, ami elégedettséggel tölt majd el. Ez növeli a magabiztosságom és jót tesz a kisugárzásomnak is :-)